Határtalanul iskola

 

HATÁRTALANUL - Tanulmányi kirándulás 2018/2019-es tanévben
Iskolánk ebben a tanévben is támogatást nyert az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő intézménytől egy erdélyi tanulmányi kirándulás megszervezésére.


A tanulmányi kirándulás mottója:
„Erdélyország Tündérország”
A pályázat célja a magyarországi köznevelési intézményben nappali rendszerű oktatásban részesülő, 7. évfolyamon tanuló diákok Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Szlovénia vagy Horvátország magyarlakta területeire irányuló tanulmányi kirándulásának támogatása.

Pályázati azonosító: HAT-18-01-0181
Támogatási összeg: 2.399.800 Ft
A támogató: Emberi Erőforrások Minisztériuma
A kiránduláson részt vevők száma: 40 diák (7. évfolyam) + 4 kísérő tanár

 

1. nap

 

1. nap – 2019. május 16. csütörtök

2019. május 16-án, csütörtökön reggel 5.20-kor indultunk Borsodszentgyörgyről 26 fő tanulóval és 2 kísérő pedagógussal, majd 5.40-kor érkeztünk Balatonba, ahol csatlakozott hozzánk 14 fő tanuló és 2 kísérő pedagógus, a Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskola és Óvoda hetedikes osztályai és kísérő tanáraik, akik idén részt vehettek a Határtalanul programban. A bepakolás zökkenőmentesen zajlott, mindenki időben érkezett az autóbuszhoz és magunkkal vittük az előző héten összegyűjtött adományokat is, melyeket majd a dévai és nagyszalontai gondozottaknak szeretnénk átadni. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, ezért 6.00 órakor neki is indultunk, hogy részt vegyünk erdélyi kirándulásunkon. Útközben megálltunk egy fél órás pihenőre Hajdúböszörmény mellett, ahol elfogyasztottuk a magunkkal hozott reggelinket. Az Ártánd-Bors határátkelőnél minden a legnagyobb rendben ment, szerencsére az utazást jól bírták tanulóink. Útközben a meglátogatni kívánt helyszínek előtt meghallgattuk tanulóink kiselőadását, melyet az előkészítő órák alkalmával beszéltünk meg, értékelésükre pedig az értékelő órák egyikén majd kerül sor. Első állomásunk: Nagyvárad, ahol csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk: Lovász Attila. Elsőként meglátogattuk a Szent László bazilikát. Az 1752-1780 között épült római katolikus bazilika a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában. A bazilika monumentális méretű. A központi hajó hossza 70 m, szélessége 30-40 m. Falait Vaskó-i és Carrara-i márvány borítja. Két oldalsó hajója és két templomtornya van. A legenda szerint Szent László a templomban van eltemetve. Nagy ünnepek alkalmával kikerülés van a Szent László hermájával, amelyik az ereklyét őrzi. Az ereklye Szent László koponyájának egy darabja, a herma pedig egy hatvan centiméter magas aranyozott ezüst mellszobor, amelyik híven követi Szent László arcvonásait. II.János Pál pápa 1991-ben a templomot bazilikai rangra emelte. A székesegyház mellett megtekintettük a Kanonok-sort is. Az épületegyüttest az akkori püspök, Forgách Pál, elképzelései alapján építették, a papok számára. Egyedi kinézetét az 56 oszlop által fenntartott 253 m hosszú folyosó kölcsönzi. Rövid utazást követően elfoglaltuk a szállásunkat a nagyváradi Góbé Csárdában, ahol a gyerekek nagy örömmel vették birtokba szobáikat a megfelelő beosztást követően, majd a magukkal hozott hidegcsomagos ebédet fogyasztották el. Ezek után busszal délutáni városnézésre indultunk, és útba ejtettük a nagyváradi bevásárlóközpontot is, ahol kaptak pár perc szabadidőt is a gyerekek: sétálhattak, nézelődhettek. A busz elvitt minket Nagyvárad központjába és átsétálhattunk a Fekete sas palota árkádja alatt. A hajdani Fekete Sas szállót 1907-1909 között építették, a sas fogadó helyén. Az épületegyüttest három utcára nyíló kijáratát egy üvegfedelű passzázs köti össze, és amely Erdély egyik legszebb szecessziós épülete. A fekete sast ábrázoló színes ólmozott ablaküveg, amely a város szimboluma lett, a Neumann nagyváradi műhelyben készült. Megtekintettük a Holdas templomot, melynek harangtornya 55 méter magas. Az óraszerkezet alatt helyezkedik el egy egy méter átmérőjű fele fekete-fele arany színűre festett gömb, amelyet egy szerkezet úgy mozgat, hogy a gömb mindig a valóságos holdképet mutatja. A főtéren átsétálva megtekintettük még Nagyvárad központjának legrégebbi templomát a római katolikusok által épített Szent László templomot, a Városházát, mely a római katolikus püspökség régi épülete helyére 1902-1903 között épült. Megnéztük a színházat, mely 1900 október 15-én nyílt meg, amelyben először amelyben Somogyi Károly társulata lépett fel először. Közös fotó készültmég a Holnaposok szoborcsoportjánál, amely az Ady Endre által alapított Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázolja: Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja egy kávéházi asztal körül. Utána szabadprogramot kaptak a gyerekek, volt lehetőség fagylaltozásra és a váron keresztül sétálva különböző történelmi eszközöket, tárgyakat megszemlélve indultunk vacsorázni. A vacsora mindenki által kedvelt rántott szelet volt burgonyapürével, a desszertként pedig házi krémest kaptak, melyet már a szálláson fogyasztottak el a gyerekek. Kisebb pihenő és játék után, amely során felfrissítették magukat a tanulók és átöltöztek esti sétára indultunk, hogy megnézzük a főtér csodálatos kivilágítását. A szökőkút mellett számtalan közös fotó készült, a gyerekek sokat játszottak, beszélgettek. Elmondható, hogy levezetésként jólesett az esti séta mindenki számára.

 

 

 

 

 

2. nap: 2019. május 17. péntek

Másnap reggel bőséges reggeli után (rántotta, felvágott, vaj, sajt, kenyér, tea, tej, paradicsom, lekvár, méz stb.) mindenki saját magának készített ebédcsomagot az útra és bepakolva a buszba indultunk is tovább. Első állomásunk a Király-hágón volt, ahol pár perc pihenőt tartottunk. A Réz-hegységben, Kolozs és Bihar megye határán, Királyhágó és Báródsomos települések között, 582 méter magasságban található a hágó. Nagyvárad felől jövet itt lehet közúton Kalotaszeg felé, Bánffyhunyadon keresztül, Kolozsvárra eljutni. Kapcsolatot teremt a Partium és a történelmi Erdély között. Kolozsvárra érkezve nagy lakótelepeken áthaladva lehet eljutni a történelmi óvárosba, ahol a legtöbb nevezetes történelmi látnivaló található. Szabadprogrammal kezdtünk, melynek ideje alatt ebédeltek a gyerekek, majd közösen megtekintettük Kolozsvár főterét, ahol az idegenvezetőt érdeklődve hallhatták, amikor Hunyadi Mátyásról Kolozsvár szülöttéről beszélt, aki Magyarország királya volt 1458-1490 között. A kolozsváriak tiszteletük jeléül szobrot kívántak emelni a város nagy szülöttének. Pénzt gyűjtöttek és megbízták Fadrusz Jánost a szobor elkészítésével. A bronzkirály lováról, hűséges alattvalói társaságában figyeli, mi történik körülötte. Az alattvalók, a négy hadvezér: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai István és Báthori István. Kezükben, a győztes csatákban szerzett német, török, moldvai és cseh zászlókat tartják. Kincses Kolozsvár Főterén találhatóak a város életét meghatározó épületek és nemesi családok házai: Szent Mihály templom, Plébánia, Bánffy–palota, Lábasház - Jósika-palota , Rhédey-palota, Continental Szálló, Városháza, Hintz-ház. Elsétáltunk Mátyás szülőházához is, amely a Főtértől alig 100 méterre áll, ez Kolozsvár legrégebbi lakóháza is, melyet ma a Képzőművészeti Egyetemisták használnak. Falán magyar nyelvű emléktábla hirdeti Hunyadi Mátyás emlékét. Az idők során több átalakításon is átment a gótikus épület, mára csupán az utca felőli rész őrzi az eredeti kinézetét. Sétánk a haranglábnál ért véget, aztán folytattuk utunkat Torda felé. A méltán népszerű tordai hasadék mellett a nagy múltú város, Torda fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. A közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is rendelkezik. A gyerekek csodálattal sétáltak körbe és élvezték a játékokkal gazdagon berendezett látogatóközpontot. A bejárása gyalogosan vagy egy panorámalift segítségével is lehetséges. A bánya levegőjének magas páratartalma és egyenletes hőfoka (10-12 Celsius fok) asztmások, allergiások gyógyulását segíti elő. Utunk Nagyenyeden folytatódott, ahol a Református Kollégium udvarán felidéztük a nemrég olvasott Jókai Mór novellát: A nagyenyedi két fűzfát. A híres enyedi Kollégiumot 3 Bethlen Gábor alapította 1622-ben. A vár főbejáratával szemben található kollégiumban a kor legjobb tanáraitól, többek között Apáczai Csere Jánostól is tanulhattak a diákok. A híres diákok között volt Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Bolyai Farkas és Áprily Lajos is. A kollégium udvarán emlékszalaggal láttuk el Bethlen Gábor emléktábláját és megtekintettük a híres tanárok és tanítványok névsorát. Gyulafehérvárra érkezvén az eleredő eső ellenére igyekeztünk emlékszalagunkat elhelyezni Hunyadi sírjára. A 18. század első felében épített vár falai és bástyái nagyobb részben ma is állnak. Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, 1991-től érseki központ lett. Ebben láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai. Az altemplomban erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik. A szakadó eső miatt az ortodox székesegyházat csak kívülről tekintettük meg. Utunk Déván ért véget ezen a napon, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában lévő vendégházban szálltunk meg. A gyerekek finom, meleg levest és sült húst vacsoráztak rizzsel, melyet a gyermekotthon lakói főztek meg és szolgáltak föl. Vacsora után, rövid sétát követően tiszta, rendezett szobákban tölthették az éjszakát.

 


 

 

3. nap: 2019. május 18. szombat

 Másnap reggeli után, amint megkapták az ebédcsomagot, összepakoltuk a csomagokat és túrázni indultunk a dévai várba. Bár szerettük volna a felvonót használni, hiszen nagyon különleges élmény lehet a meredek hegyoldalról szemlélni a várost, sajnos technikai okok miatt ezen a napon nem üzemelt. A nem túl megerőltető út és több száz lépcsőfok megtételét követően káprázatos kilátásban volt részünk. A 13. században épült vár történelme igencsak érdekesnek bizonyult, amely hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán. A vár számos birtokosa között volt Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor. A várfalon sétálva fölidéztük a nemrég tanult népballadát a Kőmíves Kelemennét. A lefelé vezető út már könnyebbnek bizonyult, így vidám hangulatban indultunk tovább Vajdahunyad felé. Megérkezvén mindenkinek deja vu érzése támadt, hiszen ennek a várnak a kicsinyített mását látogattuk meg egy évvel ezelőtt a budapesti kirándulásunk alkalmával, amely a Városligetben található. Vajdahunyad várát méltán nevezte Mikszáth Kálmán a várak királyának, hiszen méltóságteljesen tornyosul a település közepén. A birtokot 1409-ben adományozta Luxemburgi Zsigmond Hunyadi János apjának, és a család itt építette föl a mai vár elődjét birtokközpontul. A lovagvárban megtalálható minden, amiről csak a történelem során a várak jellegzetességeiről tanulhattak a gyerekek. Idegenvezetőnk négy feladatot adott nekik, melynek során adott termekben kellett tárgyakat, információkat megtalálniuk és csoportképet készíteniük. Izgalommal vágtak neki a feladatnak és mind a négy csoport sikeresen teljesítette a feladatot. Rövid szabadprogramot követően Marosillyén tettünk látogatást, ahol megtekintettük Bethlen Gábor szülőházát, melyet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány állíttatott helyre és emlékszalagot is elhelyeztünk a kertben található kopjafánál. Az udvar kapuja állandóan nyitva van, hogy aki erre jár közelebbről is megcsodálhassa ezt az őseinktől kapott kincset. A házban emlékkiállítás működik, amely a nagyfejedelmünk, Bethlen Gábor által teremtett aranykort mutatja be. Következő állomásunk Arad, ahol először a tizenhárom aradi vértanú sírhelyénél mondtunk el egy közös imát. Az emlékmű egy mesterséges domb tetején álló obeliszk. Egyik oldalán az 1849. október 6. dátum szerepel, a többi oldalon a tizenhárom aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében. A gyerekek kicsit összetakarítottak 4 az emlékhely körül és elrendezték a szétszórt koszorúkat is, hiszen sajnálatos módon sportpályákat alakítottak ki a közvetlen közelében és a lépcsőket sokszor lelátóként használják. Arad belvárosában a Megbékélés parkjában, ill. terén megtekintettük a Szabadság szoborcsoportot, amelyet 1999-ben a Románia és Magyarország közötti megegyezés alapján kezdtek restaurálni, majd 2004-ben állították fel a térre, amelyen az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején is állt. Ezek után indultunk Nagyszalontára, ahol utolsó szálláshelyünk a Szent Antal Gyermekvédelmi Központban volt. Nagy szeretettel fogadtak és finom vacsorával vártak bennünket. Az étkezés végeztével átadtuk a magunkkal hozott adományokat és közös játékot követően tértünk nyugovóra az elhelyezésünkre kijelölt házakban. Két gyermek között legrövidebb út a játék, mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a felszabadult football mérkőzés a vendég gyerekek és az otthon lakói között. Érzelmektől sem volt mentes ez az este, ugyanis nagyon megérintette őket az otthonban élő gyerekek sorsa, és az alázat, mellyel ezt viselik.

4. nap: 2019. május 19. vasárnap

Utolsó nap reggelit követően immár utolsó alkalommal csomagoltunk össze és indultunk a belváros felé, hiszen látogatásra készültünk a Csonka-toronyban kialakított Arany János Emlékmúzeumban. Ez Románia legrégibb magyar irodalmi múzeuma, az Arany Jánosra vonatkozó emlékek legjelentősebb gyűjtő- és megőrző helye. A magyar állam támogatásának jóvoltából színvonalas, interaktív kiállítást láthattunk, élvezettel járták be az összes emeletet a gyerekek. Az író dolgozószobájának látványa - légköre olyannyira megérintette őket, hogy pár másodperc mély csönddel adózhattunk irodalmi nagyságunk előtt. Többtucat eredeti berendezési tárgy és kézirat gondoskodik az érdeklődés fenntartásáról, a felújításnak köszönhetően mindez 21. századi színvonalon. A múzeumi látogatás után rövid sétát tettünk a helyi piacon és a parkban megtekintettük Kossuth Lajos szobrát. A hosszú hazautazás előtt játszhattak egy órát a jó időben, majd buszra szállva hazafelé vettük az irányt. Nagyváradon keresztül érkeztünk meg a határátkelőhöz, ahol rövid várakozást követően léptük át a román- magyar határt. Magyarországra érve tartottunk még egy félórás pihenőt, majd öt óra körül értünk Balatonba, ahol a szülők már várták a gyerekeket. 17. 30 körül hazaértek a borsodszentgyörgyi tanulók is, igencsak elfáradva, de tele élményekkel. A program elérte célját, sőt talán többet is adott, hiszen amellett, hogy a gyerekek bejárták múltunk helyszíneit, új impulzusok érték őket, s talán úgy mélyítette magyarságtudatukat, hogy közben megismerhették más népek kultúráját is. Bízunk benne, hogy többen visszatérnek még ezekre a helyekre egy családi kirándulás alkalmával is. Közösségfejlesztő hatása kiemelten fontos, és szociális érzékenységük is sokat fejlődött az út során.